Romantikus kapcsolatom kezdete R2D2-val

Szerda este elérkezett ismét a költözés ideje. Pont bent volt mindenki az Angyalok képviseletében Ancsa és Barbi, Ana, Bala és Tibi, aki vállalta az összes önkormányzati dolgos papír ügyintézős felderítést és munkát. Megjelent Louise nővér civilben, és mondta, hogy neki jutott az a megtisztelő feladat, hogy átvigyen a másik osztályra, munkaideje végén, úgyhogy siessünk, mert menne haza! Még jó, hogy ilyen sokan voltunk, mert mindenkinek a kezében volt egy két Primark-os szatyor, és így könnyebben tudtunk cipekedni! Elindultunk a tolókocsival Louise nővérrel az élen, aki nem tolta a kocsit, hanem húzta maga után nem kicsit gyorsan, mondván ő siet, mert lejárt a munkaideje. :)

A költözés, és az elmaradhatatlan Primark-os szatyor

Na, ez a sietség már olyan jól sikerült, hogy nem sokára már egyik emberemet sem láttam magam mögött annyira elhúztunk a folyosókon. Szerencsére találkozott egy ismerősével, így volt idejük beérni minket a többieknek. Hamarosan megérkeztünk az új szállodai szobámba.

Az intenzív osztályon volt egy elkülönítő szoba a kómások számára, ami most éppen üres volt.

First class

Mint utólag kiderült azért rakosgatnak ide-oda, mert a hematológiai osztályt bezárták átépítés miatt és a betegeket a kórház minden létező osztályán szétszórták elkülönítő szobákba, akiknél elkezdték már a kemós kezelést. Május elején várható az utolsó költözés, mert akkor adják át a felújított osztályt és akkor oda költözik vissza mindenki.

Szóval nagyon szép a szoba, csak egy baja van nincs hozzá WC, fürdőszoba. Ugyanis elég ritkán esik meg itt is, hogy egy kómás kimegy wc-re, vagy nyom egy laza zuhanyt.

Szóval ez az egyetlen szépség hibája a dolognak. WC-re ki kell sétálnom a nyilvános folyosóra kb.20 méterre, van egy WC, amire ki van írva ugyan, hogy csak beteg használhatja, de mivel a folyosón van még 2 WC ugyan, ennek ellenére számtalanszor találkoztam már civilekkel az én wc-mből kijönni, persze sűrű sorryzások közepette.

A zuhanyzásokat meg úgy oldjuk meg, hogy az intenzív másik végén lévő osztálynak a zuhanyzóját használom, ami úgy történik, hogy az ápolónőm, mert itt is van saját, átmegy, megnézi, hogy szabad-e és ha szabad, akkor átkísér. Elég viccesen nézhetek ki, ahogy átslattyogok lábujj közös papucsban, maszkban, vállamon törölköző, hónom alatt a pipere táskám az egész intenzív osztályon előttem egy ápolónővel! :)

Szóval elsőre nem volt szimpatikus a hely, de idővel megbarátkoztam a helyzettel!

Cserébe viszont bármilyen életmentő műtétet végre tudnának hajtani rajtam annyi beépített műszer van a szobámban! :)

Műszer hegyek

Itt mostanában estére mindig rákötnek R2D2-ra mert valamit állandóan csepegtetnek belém, ezért eléggé macerás közlekedni vele. Ugyanis az itteni R2D2 valamiért nem akar egyenesen gurulni. Azaz hogy gurul, csak egyfolytában forog az állvány is vele együtt. Ezért egy 20 méteres WC-re menős út is elég vicces vele. Az a baj hogy mivel az állvány is forog, amin a zacskók lógnak, ez alatt a 20 méteres út alatt pont feltekeredik a csőre az összes cső, ami azt eredményezi, hogy mire a WC-hez érünk addigra túlzott közelségbe kell kerülnöm R2D2-hoz, mert feltekerte az összes csövet magára és feszül a cső, hogyha nem megyek hozzá közelebb. Szóval mire a WC-hez érek, konkrétan úgy nézek ki, mint akire épp a WC előtt jött rá a kangörcs és épp meg akarom dugni R2D2-t. :)

R2D2

 De ezzel nincs vége a romantikus kapcsolatunknak, mert mikor betolom a WC-be, hogy magamévá tegyem, na, jó nem, :) szóval a WC-be táncolok neki, mert ki kell tekerni a rátekeredett csövet az állványáról, és hogy jó legyen a WC-ben már nem tudom forgatni, mert a lába mindenbe beakad, ezért kénytelen vagyok, én körbe kőrbe járni körülötte mire kiszabadítom magam a csövek fogságából. Múltkor megszámoltam 14-szer kell körbe járnom, hogy engedjen a szorításból! :)

Szóval egy éjszakai WC-re menés felér egy harci túrával! Ezért amennyire csak tudom, visszatartom! :)

Folyt. köv.