Hickman line birtokosa

Hétfő délután levittek az új szállásomra, és át adtak az új csapatnak. Ők bekísértek egy szobába, ahol egy szabad ágy volt ami az enyém lett. Mondták, hogy azért ne nagyon pakoljak ki, mert szerda este úgyis átvisznek majd újból egy 1 ágyas steril szobába, szóval ne nagyon rendezkedjek be.
Velem szemben egy múmiává aszalódott indiai öregember feküdt, láthatóan elég rossz bőrben, a mellettem lévő ágyon egy középkorú feka fickó volt, aki miután hallotta, hogy új ember jött kidugta a fejét a függöny között, végig mért, biccentett és vissza vonult a sátrába.:)
A harmadik beteg, egy velem korabeli feka srác volt aki egész jó bőrben volt, ő másnap délután haza is ment.
Én is behúztam a sátramat és próbáltam otthonossá tenni még ha csak pár napot is vagyok itt.
A hely elég nagy volt, kb. 12 négyzet méter, minden elfért kényelmesen, az ágy mellette egy szekrény, rajta Panasonic Viera Lcd tv, egy fotel, két szék. Később a fotelt kivittük mert nagyon nagy volt.
Az első éjszakám egész jól telt, annak ellenére, hogy az egyik horkolt a másik krákogott, de igazából nem is nagyon érdekelt, mert a gondolataim teljesen máshol jártak.
Kedden kitüntetnek! A jobb mellkasomba operálnak egy csövet amit Hickman line-nak hívnak.Tisztára úgy hangzik mint valami díj neve: Hickman line! :)
Szóval kedd reggel elvittek egy mellkas ultra hangra, ahol a fickó annyi zselét kent a műszerre, hogy 5 perc múlva már a hátamon is éreztem a zselét. Tocsogtam a vizsgálat végére a zselétől, gondolkodtam is, hogy esetleg a végén egy iszap birkózás is lesz, merthogy a fickó is könyékig zselés volt. Komolyan, ennyi zseléből egy elefántot tetőtől-talpig végig ultra hangoztam volna. Elnézést is kért a végén a sok zselé miatt de azt mondta h a gép rossz és csak sok zselében működik.
Mondtam neki semmi baj, de merre van a zuhanyzó? Nevetett és mondta, hogy az nincs de itt egy tekercs törlő papír, használjak amennyit csak akarok. Na nem mintha én komolyan kérdeztem volna a zuhanyt. :)
A vizsgálat végén átvittek a kórház leghátsó részére ahol már embereket sem lehetett látni, és ott az egyik szobában volt egy kis műtő.
Egy nagyon szimpatikus középkorú doki csajszi, volt ott meg egy fiatal srác a segédje.
Bemutatkoztak, megmutogattak mindent, elmondták mi, hogy fog történni, ha fáj rögtön szóljak megállnak, de ne ijedjek meg, mert nem fog fájni, csak enyhe nyomást fogok érezni a mellkasomban, illetve érezni fogom ahogy a fő vénámon megy lefelé a szívem felé a cső. Megnyugtatott, hogy 25 éve ilyen műtéteket csinál szinte mindennap, a lehető legjobb kezekben vagyok.
Kérdezte, hogy akarok-e altatást, vagy elég a helyi érzéstelenítés. Mondtam elég az érzéstelenítés.
Neki kezdtek a műtétnek, tényleg nem éreztem semmit, minden rendben ment, de fellépett egy kis probléma mert a cső megtekeredett, és vissza kellett húzni egy picit. Na akkor nem kicsit fájt, szóltam is volna, de a rám kötött gép megelőzött mert elkezdett sípolni. A műtét kezdetekor a műtéti bemetszés köré raktak rám egy steril zacskót, hogy ne tudjak ráköpni a sebre, vagy rátüsszenteni ami a nyakamnál elindult függőlegesen a fejem fölé lógva olyan 10 centivel.
Na ez a zacskó ahogy a doki matatott a nyakamnál a könyöke meg néha hozzáért a zacskóhoz, és szép lassan a zacsi elkezdett az arcomra hajlani. Így amikor kifújtam a levegőt elhomályosodott minden, és azért a levegő vétel sem volt egyszerű.
Szóval mikor a gép elkezdett sípolni akkor kérdezte a doki, hogy érzek-e valamit. Mondtam, hogy azt érzem mintha ki akarná húzni a vénámat. Mondta, hogy az jó mert pont ezt teszi. Majd folytatta a műveletet, de ekkor azt kezdtem érezni hogy az egész jobb oldalam elkezd zsibbadni, még a fejemet is pont középen elzsibbasztotta a művelet, a jobb szememmel nem láttam semmit, a jobb fülem meg csak csengett. ekkor megint megszólalt a műszer és rám nézett a doki. Kérdezte jól vagyok-e. Mondtam neki hogy nem érzem a jobb oldalam egyáltalán, és talán jobban lennék ha levennék a fejemről a zacskót ami időközben teljesen rásimult az arcomra. Úgy vettem a levegőt mint Darth Wader, csak a beszédem nem volt még olyan. :)
Elnézést kért és lehúzta a zacsit a fejemről, mindjárt az élet naposabb oldalán voltam, eltűnt a zsibbadás, és a műtét is folytatódott.
Hamarosan a vágás össze varrása következett amit a segédje csinált nagyon ügyesen.
A végén még egyszer ellenőrizték ultra hanggal, hogy minden a helyén van.
Amikor felültem, kérdezte hogy vagyok. Mondtam nagyon éhes és szomjas vagyok, egyébként minden okés. Erre sarkon fordult és kiment. Oopsz! Gondoltam itt nem ült a poén, ezt elszúrtam. A fickó segített felöltözni, amikor a doki nő megjelent a kezében 2 csomag háromszög szendviccsel a kezében, és egy üveg vízzel.
Kérdezte, hogy melyiket kérem, mert az egyik vegetáriánus a másik marhahúsos. Megköszöntem és mondtam, hogy a marhahúsos szimpatikusabb. Hát azért ezt megnéztem volna otthon, hogy a doki kiszalad és a saját pénzén vesz az automatából kaját a betegnek. Nagyon jó érzés volt! :)
Mondták, hogy eltolnak a röntgenre, és ott készítenek felvételt a mellkasomról, hogy rögzítve legyen az aktámban. Elköszöntek, és sok sikert kívántak a kezelésemhez.
Én meg csak azon tűnődtem, hogy annak ellenére, hogy valószinűleg még egyszer fogok találkozni velük, amikor kiveszik a cuccot, mégis úgy bántak velem mint egy emberrel, és nem csak egy futó szalagon menő valamivel, mert ugye ők egész nap ezt csinálják, már több mint 20 éve, és mégis kedvesek tudnak lenni az emberrel, megkérdezték, hogy jól mondják-e a nevemet, jól érzem-e magam, egyszóval nem fásultak bele
és meg maradtak érző embernek! :)

Hickman Awards

Így kéne ennek otthon is működnie! :(
Folyt.köv.
Ui. 3 nappal késöbb találkoztam a doki nővel, és megkérdezte: Helló Zsolt! Hogy vagy? :)