Az első kemó

Mielőtt belekezdenék ebbe a részbe, tisztázni szeretném magam.
Az előző részben leírtakkal, nem akartam megbántani egy nővért sem, egy orvost sem, aki a magyar egészségügyben dolgozik, én magát az otthoni egészségügyet bíráltam a leírtakkal, és nem azokat akik benne dolgoznak ennek ellenére is, hiszen ŐK mind hősök, hogy mindezek ellenére is ott vannak nap mint nap, és legjobb tudásuk szerint látják el a betegeket! Maxi Riszpekt!
Szóval ott tartottam, hogy levittek a röntgenre, ahol felvételeket csinálnak a kitüntetésemről A Hickman Line-ról.
Minden rendben zajlott sikerült a felvétel, kiraktak a recepcióra, és várnom kellett a beteg ápolóra aki visszavisz az osztályomra.
Ezek a recepciók úgy néznek ki, mint egy nagy váró, mivel itt van járó beteg rendelés, vannak székek is, és rajta civilek ücsörögnek. Akik a kórház bent lakói azokat mind egytől egyig tolókocsiban szállítják ha tud járni, ha nem. Akik rossz bőrben vannak azokat ágyastól, lélegeztető gépestől hozzák a vizsgálatra. Na most a várónak egy rész ezért úgy néz ki mint egy hipermarket parkolója, fel van festve sárga vonalakkal, az ágy parkoló, a tolókocsi parkoló, és beszarás, még rá van írva az is, hogy tartsd szabadon! :D Nagyon vicces! Mintha bárki is jönne a saját ágyával, és be parkolna az ágyas helyére! :)
De hát tudjuk bolondok ezek az angolok! :)
Szóval kitoltak a parkolóba, és szétnéztem, hát fullon volt. Két ágy és hat tolókocsi, én voltam a hetedik.
Hát gondoltam én itt most nem fogok egy hamar fel érni a menedékembe.
A baj az volt hogy a beteg ápoló aki letolt olyan kacifántosan hozott hogy nem igazán tudtam hogy hol vagyok, merre induljak el. Úgyhogy nem erőltettem a dolgot, hogy lábon vissza induljak.
Ott vártam a többiekkel együtt a soromra amikor az Angyalaim csörögtek, hogy hol vagyok, mert már hiányolnak az osztályon. Mondtam, hogy már rég kész vagyok, de itt ülök vagy 20 perce, és várom hogy vissza vigyenek. Aztán megkérdezték fent, hogy lejöhetnek értem ők is, és már 3 perc múlva ott is voltak értem.
Gyorsan visszatoltak az osztályra. Ott pedig csoda történt! Az öreg indiai múmia feltámadt.
Ott sétálgatott meg valami imát mormolt magában, és egész jó bőrben volt.
Gondoltam biztos valami aszkéta lehetett aki annyira lement alfába, hogy még a családja is azt hitte, hogy beteg lett és behozták a kórházba! :)
Megint jó érzés fogott el, hogy itt vannak velem az Angyalaim, és újra a biztonságos sátramban lehettem.
Egy kicsit aggodalmasan néztek rám mert szerintük nem nézek ki túl jól, de hát mitől is néznék ki jól, elvégre egy kis műtétet csináltak rajtam. Mondjuk éreztem én is hogy fáradtabb vagyok a megszokottnál, és kezd ki jönni az érzéstelenítő belőlem, és kezdett fájni a műtét helye! Na de kérem, a kitüntetésért meg kell szenvedni, ha nem előtte, akkor utána. :)
Én már izgultam, mert mondták a dokik, hogy ma este elkezdődik a kemós kezelés.
Mivel sokat nem tudtam róla, hogy hogy is működik ez, meg annyira nem is érdekelt előtte ez a dolog, ismereteimet csak filmekből merítve tudtam elképzelni mire is számíthatok.
Gondoltam elvisznek egy helyre, ott mindenféle védő felszerelésbe öltözött emberek be adják nekem a veszélyes gyógyszereket, és utána gépekkel figyelik a reakciómat, meg ilyenek.
Szóval olyan különleges dolognak képzeltem.
Éppen a sátramban beszélgetek a többiekkel, mindenki bent volt, amikor megjelenik egy nagyon kedves ősz hajú idősebb nővér, és két másik nővér akikkel már találkoztam előtte is.
Mondta, hogy ő a kemoterápiás nővér és ő fogja beadni a kemót.
Gondoltam magamban ennyi? Ide jön az ágyam mellé és betol egy fecskendő valamit és kész?
Hát azért egy kicsit másra gondoltam, de persze örülök is, hogy csak ennyi, és nem kell mindig menni valahova ezért.
Szóval adatot egyeztetünk, név, születési idő, kórházi karszalag számom, és ha minden stimmelt akkor megfogta a fecskendőt és simán mindenféle ceremónia nélkül beadta az első kemómat.
Ja és kaptam egy zacskó piros málna szörp szerűséget is infúzióként, merthogy kétféle gyógyszerrel kezelnek.
De ezt a pirosat összesen a 10 napos kezelésből csak 4-szer kaptam, mindennap kétszer a fecskendőset kaptam.
Tehát egy picit túl misztifikáltam ezt a kemós kezelést, de persze örültem is neki, hogy nem olyan macerás, mint ahogy elképzeltem. :)
Semmit sem éreztem belőle, hogy most nyomtak belém mérget.
Szóval azért többet vártam ettől a komoly kezeléstől, mint hogy csak egyszerűen ide jönnek az ágyamhoz beadják, aztán jó napot! :)
Majd a nap maradék részében megbeszéltük, hogy kinek mit kell intézni a hét hátra lévő részében, mert sok elintézni való lesz még.
De erről majd később mesélek.
Folyt.köv.