Az utolsó szabad nap...

Helló Mindenkinek!

Véget ért a szabadságom, újra a kórházból jelentkezem, ami a véletlenek is köszönhető! :)
Történt ugyanis, hogy amíg kint voltam, addig is kellett gyógyszereket szedni, meg vérvételre és csontvelő mintavételre járni. Az utolsó csontvelő vételen azt mondták, hogy majd hívnak mikor kell be jönnöm újra a következő kemóra!
Telt múlt az idő, de csak nem hívtak. Elfogyott már a gyógyszerem is két napja, meg a vízálló kötésem is elég vihar vert volt már, ráfért a csere.
Gondoltam be megyek gyógyszereket kérni, meg kötést cseréltetni, és egyben meg kérdezem mikor kell bejönnöm.
Szerda délután bementem a kórházba, és már a folyosón találkoztam Oi-val a kis kinai zsarnok nőverrel, aki már úgy üdvözölt, hogy hol a csomagom, mert felviszi az osztályra.
Mondtam neki, hogy én csak gyógyszerért jöttem be, már megyek is tovább!
Azt mondta, hogy azt nem lehet mert ma este már kapom a kemót.
Nekem nem szólt senki sem, hogy ma kell bejönnöm, én nem készültem be a kórházba!
Azt mondta, hogy nem baj akkor most már tudom! :)
Hát már pedig akkor mi van ha be sem jövök, mert ez igazából csak az én partizán akcióm volt, hogy bejövök a kórházba!
Nagy nehezen megegyeztem velük, hogy csak másnap este kelljen bejönnöm a kórházba!
Azért is volt fontos, hogy kint lehessek még másnap, mert időpontom volt 11 órára az önkormányzathoz, mert úgy néz ki a dolog, hogy adnak nekem egy lakást, házat, mert a betegségemből kifolyólag jár nekem ez, mert ezzel a betegséggel nem engednek egy nagyobb közösségben élni, mint ahol most lakom!
Aki nem tudná, én a betegségem elött egy nagy családi házban laktam, ahol 5 szoba van, amiben 7-8 laknak, és közös a fürdő, a WC, a konyha, a nappali. Tiszta meg rendes, de mégsem olyan higiénikus mintha csak a sajátod lenne, mert azért egyikőjük sem érzi a sajátjának a közös területeket, csak a saját szobájukat!
Szóval azért néha elszabadul a pokol a közös helyiségekben!
Sok felől jöttek, és a tisztaság is mindenhol mást jelent. Együtt lakunk török lánnyal, lengyel lánnyal, török pasijával, francia sráccal, izraeli barátnőjével, indiai angol sráccal, és még egy lengyel lánnyal.
Szóval van itt olvasztótégely rendesen! :)
Visszatérve a történethez, másnap 11-re bementem a Tibi barátommal a "lakásosztályra", és mindenféle papírok bemutatása, kitöltése után meg igényeltük a lakást, elsőbséggel, mert az állapotom nem teheti lehetővé a várólistát!
Vicces volt ez a mondat, amikor a fickó mondta, mert nem úgy nézek ki szerencsére, mint akinek az állapota nem engedi meg a várakozást, de azt mondta, hogy muszáj ezt beleírni, mert különben hónapok mire egyátalán sorra kerülök, és újabb hónapok mire megkapom a lakást.
Így viszont ha minden jól megy akkor akár augusztus végére lehet lakásunk!
Kicsit másképp működnek a dolgok itt! :)
Már legalább 3 napja terveztük Balával, hogy grillezünk egyet, de mindig közbe szólt valami, eső, edzés, stb.
Most viszont már nem volt visszaút, az utolsó estén grilleznünk kellett.
Megvettük a cuccokat, én elkezdtem a húsokat bepácolni, Bala meg gyújtós hijján megpróbált parazsat csiholni a faszénből.
Eléggé viharvert volt a kis gurulós grillkocsi, nyeklett-nyaklott, nem volt rácsa, ezért a sütőből kivett rácson kezdtük el sütögetni a köretet.
Mivel elfelejtettünk alufóliát venni, ezért a krumplit vastag karikára vágtam, fűszereztem, és úgy tettem a rácsra, a hagymával is és a többi finomsággal is hasonlóan jártam el.
Bala kitalálta, hogy ez így nem jó, mert nincs rajta olaj, és így nem fog megsülni.
Szerzett egy vékony platnit, arra olajat öntött, és rádobta az első krumlpli karikát, amitől persze kifröccsent az összes olaj a parázsra, és kigyulladt az egész sütő!
Hatalmas fekete füst járta be az egész kertet és a környéket, én próbáltam menteni a rácson már majdnem teljesen megsült köretet, de menthetetlen volt mert a füsttől és a hőtől korom fekete lett az egész. :)
Miután eltakarította a romokat, és felsikálta az olajos követ, hogy ne hordjuk be a konyhába a koszt, újra kezdtük a maradék köret sütését immáron  alufólia segítségével, mert időközben megérkezett Iza is az egyik lengyel csajszi is, és neki volt alufóliája.
Sültek szépen a cuccok, megterítettünk, előkészültünk a kajához, mikor Iza felment a szobájába pulcsiért
majd fut vissza, hogy képzeljük kint áll az utcán egy tűzoltóautó a házunk elött!
Kirohantunk megnézni, nem egy állt kint hanem három, és nagy valószínüséggel lakossági bejelentésre a füstünk eredetét jöttek eloltani, csak nem találták. Kint volt már minden házból valaki és tanakodtak, hogy honnan jöhetett a füst, de aztán egy idő után elbattyogtak! :)
Jót röhögtünk az egészen, hogy milyen jól működik itt is a szomszéd figyelő rendszer, és közben már a húsokat sütöttük.
Én éppen bejöttem telefonálni az otthoniaknak, hogy tudassam velük a híreket a másnapi bevonulásomról, amikor nagy csöröpölést hallottam kintről.
Kinéztem és láttam, hogy az összes hús a kövön, a grillkocsi mellette összerogyva, a Bala meg mérgében a székeket dobálja át a szomszédhoz, még szerencse hogy magas a sövény és fennakadtak rajta a székek!
Mit csináljunk, kérdezte Bala, mondom semmit, összerakjuk újra a sütöt, már ami maradt belőle, és átsütjük rajta a húsokat, mert a tűz úgyis fertőtlenít! :))
Még szerencse, hogy előtte sikálta fel a követ, így nem volt mit nagyon fertőtleníteni.
Jót röhögtünk megint csak, majd leültünk megkajálni  életem eddigi legnehezebben összejövő grilljét!
Izabella nem akart enni belőle, nem értem miért, hiszen mondtuk neki, hogy lefertőtlenitettük! :))
Majd másnap este bevonultam a kórházba. Már nagyon vártak, mert közben kiderűlt hogy tartották a helyemet, ugyanis ők felejtettek el szólni nekem, és úgy csempésztek be, hogy a recepción ne lássanak, mert leb...ták volna őket rendesen ezért!
Szóval bekerültem az osztályra, ami most még  csak a négyágyas SZOT üdülő, nem az ötcsillagos wellness! :)
Két angol fehér fickóval, és egy fekete öregemberrel vagyok együtt!
De róluk majd a következő részben mesélek, mert van mit! :)
Folyt. köv.